Ellen Klages:
TÁLALVA

Nem Craig Claiborne-ra esett elsőként a Galaxis Űrtársaság választása harmadik (s egyben utolsó) „Űrfőzőcske” útjához, ám egy héttel a felszállás előtt kiderült: az űrruhák egyikét sem lehet úgy átszabni, hogy Paul Prudhomme beleférjen.

A második reggel főzőóráján Claiborne éppen azt próbálta megértetni egy igencsak fárasztó, az iowai Davenportból származó nővel, hogy súlytalanságban nem igazán érdemes próbálkozni szuflé elkészítésével, amikor egy kalózcsapat töri be a légzsilipen, és átvette az irányítást az űrhajó felett.

Vagy egytucatnyit foglyul ejtettek a legtermetesebb, legkövérebb utasok közül – Claiborne-t is beleértve –, majd átterelték őket egy fekete űrhajóra, amely pár méterre lebegett az immáron végzetes sorsra ítélt De Gustibus tatjától.

Vonakodva bár, de valamiféle elektromosan töltött spatula által engedelmességre bírva, a férfiak és nők egy fehér, csempézett kamrába vonultak melynek végében egy készülék állt. Claiborne-nal úgy tűnt, mintha az skálabeosztásos főzőedényei sorából épülne fel – Calphalon márkájúaknak nézte őket.

A kalózok, akiknek fakó, édesköményszíni testén tintahalakéra emlékeztető végtagok tekeregtek, felsorakoztatták a foglyaikat. Claiborne valahol a sor végén állt.

Végignézte, ahogyan az egyik kalóz felvett eg) tömlőt, végén egy pipettaszerűséggel, majd olyas mi hang kíséretében, amilyet egy érett dinnye lé kelésekor hallani, beledöfte azt az idegesítő iowa nő koponyájának felső részébe. A nő a földre rogyott, a főzőedények csörömpöltek, és a hátul álló mérőhenger tartalma megemelkedett majdnem egyhüvelyknyit.

Hanyag egy módszer, gondolta Claiborne. Csapolja le és tisztítsa meg a velőt, eltávolítva az agyhártyát, vért s az egyéb, nem oda tartozó anyagokat! A New York Times Szakácskönyve, 207. oldal, második kiadás.

A sor előbbre mozdult. A hajóírnok következett. Az egyik főzőedény felől fütyülő hang hallatszott, mire egy kalóz odarohant, és állított egy tárcsán.

Hmmf, gondolta Claiborne gúnyosan. Locsolja meg friss citromlével, majd kavargatással aprítsa az agyvelőt! Ezt a pépesítést főzés közben lehetőleg többször ismételje meg!

Néhány perc elteltével a kalózok egyike elfordított egy kis szelepet a mérőkészülék alatt, aminek hatására némi rózsaszínes-szürke folyadék kezdett csörgedezni egy üres tartályba. A kalóz megízlelte a váladékot, és lebiggyesztette azt a valamit, ami talán a szája lehetett.

Szerintem ez így aligha ízletes, fintorgott Claiborne. Egy serpenyőbe tegyen olívaolajat, citromlevet, kaprot, petrezselymet, oregánót és kapribogyót, majd forrásig főzze! Az elkészült mártást öntse rá az agyvelőre, és langyosan tálalja! Összevonta a szemöldökét. Esetleg kínáljon mellé száraz Pinot Grigiót, vagy más francia…

A pipetta hidegen hatolt belé.

A desszert elmarad.

Nágel Tünde fordítása